Tanulnom kell még pár dolgot, például bizalmat is. Ma szokásos magamba mélyedő utamat tettem meg a tó körül. Korán indultam mert szerettem volna minél többet ott lenni, mondhatni bazi hideg volt, de mire megtettem az első kört, rám olvadt a kabátom. Kocogok vissza a kocsihoz, hogy ledobjak magamról némi textilt, feltűnt mellette három cserzett bőrű munkás, pár lépéssel odébb. Mióta fogytam, formálódtam megszoktam azokat a bizonyos "éhes" szemeket, már készültem rá lelkileg, és reméltem nem lesz beszólás mellé. A jóafaramuci és társai... Ééés "éhes" szem on. Így legyen ötösöm a lottón, bizsereg a hátam, jég korcsolyázik rajta a rám olvadt kabát. Textil le, én miattatok tuti nem fogok pácolódni tovább ebben a tetves kabátban! Pulcsi le, csere pulcsi fel, meg a mellényem, elvégre ősz van vagy mi. Szemek kocsányon - pedig még csak bokát sem villantottam, nem értem a pasikat. A legfiatalabb továbbra is néz, és arcoskodik a kettő idősebbel. Ekkor tudatosul bennem, hogy rohadtul nincs itt rajtunk kívül senki, se egy nyamvadt másik autó, se egy másik ember. Bevágom magam az kocsimba, ott az én biztonságom, drága masszív kis jószág, tizennégy éve imádom. Még úgy is, hogy nem nyílik néha gombnyomásra az ajtaja... Lapátok landolnak a platós autójuk hátulján, felcsillanó enyhén sárgás szemek, és eskü a Jurassic park raptor támadása jutott eszembe, ahogy megközelítették a kocsimat. Anyázok magamban, most vagy cigi tarhálás következik, vagy tényleg szeretnék elmélyíteni a kapcsolatunkat, amire nagyon nem vagyok felkészülve.
Erre jóságos nagypapi mosollyal kikapja az ajtóban felejtett kocsikulcsomat, és rám nyitja az ajtót, hogy ez még kelleni fog kisasszony, ha szeretné elindítani. A másik kettő nevet, integetnek, szép napot kívánnak. Nevetek, köszönetet rebegek, szép napot kívánok. Bizalom. Ennyi. Domján úr felnevet a fejemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése