Közeleg a Halottak napja. Töménytelen koszorú vásárlás, egy város felgyújtására alkalmas gyertya vagy mécses mennyiség mindenki háztartásában megtalálható. Valamiért mindig is utáltam ezt az alkalmat, nem az emlékezés miatt, hogy kiket vesztettem el, hanem a maga mutogatás miatt. Az alább leírt párbeszéd 2 napja esett meg velem a nagynéném társaságában. Megbeszélték jó anyámmal, hogy nincs koszorú vásárlás, virág van, gyertya van, mécses van. Jejj végre. Éppen haza fuvaroztam, nénémet mikor megszólal:
- Álljunk meg a Jancsira azért küldök egy koszorút, mert oda nem tudok elmenni. Majd az Erikáék elviszik...
Kis magyarázat: Jancsi a bátyja volt, tehát jó anyámé is, Erika pedig a falujukban élő másik testvérük, kicsit többet autózó nő személy.
- Jó. - mondom egy koszorú nem a világ. Azt hittem gyors lesz, mint a villám.
Az első helyen...
- Szerinted ezek szépek?
- Szerintem az összes világban létező koszorú ronda, engem ilyenről ne kérdezz...
- De mégis segíts már választani. Az ott milyen?
- 2700 Ft, rablás, és mellé ronda is.
Második helyen...
- Akkor az ott?
- 1800 Ft még mindig rablás, és még rondább.
Harmadik helyen
- Akkor nézzük meg azokat az olcsóbbakat. Három bogyós masnis. Ez jó lesz nem?
- Nekem mindegy... mellesleg Jancsi bátyjának is totál mindegy.
- 1000 Ft, azért az már jó nem?
- Szerintem még mindig rablás és ronda is.
- Ne puffogj már, válassz. Milyen színű legyen a masni?
- Legyen lila...
- Férfira lesz...
- Akkor legyen az a fekete masnis.
- Jancsi még nem volt olyan öreg.
Arc vakarás. Szem égre függesztése.
- Mert a fekete masni azt jelenti? Legyen sárga.
- Az túl fiatalos.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
- Legyen arany...
- Jajj tényleg, az arany jó lesz.
Végre.
Mindezt fél óra alatt, mellettünk malom kerék nagyságú koszorúk vándoroltak nagy emberekre, kisebbek a kisebbekre. Kis emberek kis pénzt kuporgattak kis koszorúkra, nagyok szórtak nagyokra. Másnak meg kajára nem jut ennyi egy hónapban. Ezért rühellem. Persze elmegyek majd, gyújtok egy gyertyát mindenkire. Emlékezünk rájuk, akiket szerettem, ismertem, vagy csak anyám történeteiből emlékszem rájuk. Érdekes, mert ilyenkor csak a vicces történetek kerülnek terítékre.
Bence biztos élvezni fogja a gyújtogatást.
